Bethlen Gábor Általános Iskola és Újreál Gimnázium
Bethlen - Általános Iskola Bethlen - Gimnázium Bethlen - Keveháza utcai telephely Bethlen - Kincskereső tagiskola
Tanáraink
Közzétételi lista
Ökoiskola

Andromeda Travel

Vida Fitness


Hírek
Szerző: Gál Ildikó @ 2010. május 6. - 9:58 :: 18342 megtekintés :: Bethlen (Általános), Bethlen (Gimnázium), Általános információk, Biológia

              Békamentés Farmoson

Március 26-án, egy pénteki napon a Keleti pályaudvarnál gyülekeztünk békamentésre. Mivel a találkozó egy igen korai időpontra, 6:55 re volt kitűzve, elég korán kellett kelnünk. Mint ahogy az minden táborban és iskolai eseményen szokás, a diákok hamarabb ott voltak, mint a kísérő tanár, de ez már szinte az élet rendje :D . De mielőtt a tanárnő megérkezett volna, mindenki megvette az oda-vissza érvényes jegyét Farmosra. Amikor Ildikó néni megérkezett, elindultunk a vonat felé, majd felszállás és indulás előtt a szülők könnyes búcsút vettek kicsiny gyermekeiktől, bár nem mintha egy olyan veszélyes helyre, vagy hosszú időre mentünk volna :D.
A felszállás után közvetlenül megszólalt a vonaton egy mogorva bácsi, hogy ugye csöndben maradunk-e. Mint ahogy ez minden iskolás vonatúton történni szokott, a bácsi ironikus kérdése annyira nem tántorította el a diákokat a jó kedvű, hangos beszédtől. De így is mi jöttünk ki jól az egészből, mert a „kedves” öregúr leszállt a vonatról az indulás után nem sokkal. Az úton megtömtük a hasunkat az anyu-apu féle csomagolt szendvicsekkel.
Mikor leszálltunk Farmoson, mindent láttunk, csak városra utaló jeleket nem. A környék nagyon szép, kicsit Bugacra emlékeztető, falusi hangulatú volt. Az állomáson találkoztunk a békamentők egyik tagjával, aki elmagyarázta nekünk, hogy is zajlik pontosan a békák begyűjtése. Az autóút mellett földbe ásott vödröket láttunk, amibe a békák belepotyogtak. Ezekből a vödrökből kellett kiszedni az ásóbékákat, majd a számukat be kellett diktálni, hogy megtudhassák, aznap összesen hány békát sikerült megmenteni a kamionok és az autók elől. Sajnos nem a mi csoportunk volt az egyetlen, aki jelentkezett a békák megmentésére, pedig önző módon szívesen kiürítettük volna egyedül mind a 72 vödröt. Az időnek köszönhetően sajnos volt 1-2 béka, amelyik kiszáradt a vödörben. Az ottani egyik békamentő azt mondta, hogyha a kiszáradás szélén lévő békának vizet adunk és kicsit meglocsoljuk vele, a béka magához tér, és újra szerelemtől ittasan keresi majd a társát. De ahogy az a két béka kinézett, nem hiszem, hogy azokon már segített volna a víz :S. Amikor összegyűjtöttük a nekünk kiosztott vödrökből a békákat, elindultunk velük a közeli mocsaras terület felé, ahol víz is van, meg nádas is van, ha szégyellősek lennének, bár ez a külső megtermékenyítés esetében nem hiszem, hogy bármit is számítana :D.
Mivel az időjárás egész nap szép volt, és az idő sem szorongatott minket, kiszórtuk a békákat abba a bizonyos hatalmas mocsárba, majd meg tudtuk látogatni Farmos játszóterét, valamint iskoláját. A játszótéren egy vizes, mocsárhoz leginkább hasonlatos, néhol mély területen le voltak fektetve gumikerekek. Ildikó nénit meggyőztük arról, hogy a mostani vonatot már így is-úgy is lekéssük, úgyhogy a legjobb megoldás, ha itt maradunk szórakozni, minthogy a tűző napon a megállóban ácsorogjunk. A fent említett mocsaras „játszótér” mindenkinek a kedvére volt. Nem törődve a beázott cipőkkel, és bakancsokkal, 8 éves gyerekként ugráltunk a gumikerekeken. Voltak olyan szerencsések is, akik gumicsizmát hoztak, így ők nyugodtan belegázolhattak a vizes békaparadicsomba. Mert béka ebben a vízben is volt bőven J .
A játszótér után következett a helyi iskola, ahol egy zenés testnevelés órának lehettünk tanúi. Az iskolában mindössze 4 osztály van, abból is a, valamint b, és az udvaron összesen körülbelül 20-25 gyerek volt. Amikor az igazgató elmondta nekünk, hogy az egész iskola az udvaron van, tátott szájjal néztünk egymásra, mert ez a mi iskolánkhoz képest egy nagyon nagy létszámbeli differencia. Végül elmentünk az állomásra, felszálltunk a vonatra, és hazafele már sokkal fáradtabban, és fegyelmezettebben ültük végig az utat. Bezzeg, ha a bácsi most ült volna a vonaton, rossz szava nem lett volna ránk ;). Az út felénél a tanárnő észrevette, hogy nincs vele a táskája, amelyben a telefonja, valamint a fényképezőgépe volt. Első gyanúnk az volt, hogy az iskola látogatás során Ildikó néni az ottani padon felejtette értékeit, ezért leszállt a vonatról 3 gyermekével, és megkért minket, idősebbeket, hogy a kisebbeket adjuk át szüleiknek a pályaudvaron. Ahogy megérkeztünk, az összes gyerek megtalálta a rá váró családtagot. Akik nagyobbak voltak, önállóan hazamehettek, egy szép nap, egy szép békamentés élményeivel a szívükben.
                                        Cieleszky Noémi, Klitzsch Szonja, 9.B.
 
Biológia Ének Fizika Földrajz
Kémia Matematika Történelem Irodalom
Angol Német Francia Informatika
Testnevelés Társadalomismeret

Elektronikus ellenőrzőkönyv

1. évfolyam 2. évfolyam 3. évfolyam 4. évfolyam
5. évfolyam 6. évfolyam 7. évfolyam 8. évfolyam
9. évfolyam 10. évfolyam 11. évfolyam 12. évfolyam

Ökoiskola

Felvételi információs központ

Iskolai étkezés