Bethlen Gábor Általános Iskola és Újreál Gimnázium
Bethlen - Általános Iskola Bethlen - Gimnázium Bethlen - Keveháza utcai telephely Bethlen - Kincskereső tagiskola
Tanáraink
Közzétételi lista
Ökoiskola

Andromeda Travel

Vida Fitness


Hírek
Szerző: Bethlen Admin @ 2008. szeptember 23. - 18:35 :: 6152 megtekintés :: Magyar

A filmek célja mindig az életben rejlő drámaiság leképezése, s mivel egy az egyben nem tudja ezt visszaadni, ezért különböző esztétikai eljárásokat alkalmaz (szerkesztés, tömörítés, kiemelés, sűrítés). Dramaturgiának azt a vázat nevezzük, amelyre a filmi eszközök felfűződnek, tehát a cselekmény váza, az elbeszélés menete, s ennek a drámaiságnak a kifejezése érdekében választunk módszereket és eljárásokat.

  • Megvilágítás (belső tartalmak kifejezésére)
    két megközelítés:
    1. reális napszakok (éles és szűrt fények, realitáshoz kötődik → szűkíti lehetőségeket)
    2. alkotói üzenet (belső tartam kifejezése) – pl. csak egy arcot, vagy az arcnak egy részletét világítja meg a rendező
  • Képkivágás (alkotói szándéktól függ, mit keretez be a világból)
    • totál (nagytotál) – minél nagyobb térrész bemutatása, informatív
    • félközeli – általában az életben is így látjuk az embereket, természetes távolság
    • közeli (ember, testrész vagy tárgy) – emocionális, érzelmi hatást kíván tenni ránk a rendező (közeliből mutathatnak egy fontos tárgyat is)
  • Kamerapozíció / Beállítás
    • pl. fentről mutatja szereplőt kamera / felső kameraállás – szereplő kicsinységét mutatja be kép (pl. Chaplinnél sokszor)
    • lenti kameranézetből szereplő/ alsó kameraállás – nagyság is lehet, hatalom (pl. Gyűrűk Urában Gandalf első beszélgetése Frodóval)
    • szemmagasság alatti kamera – emberi arc diszharmonikusságát kiemeli ez a nézet
  • Kameramozgás(összeköt és hangsúlyoz részleteket, közvetlen befolyásolása nézők figyelmének)
    • ma már nem függ helyváltoztatástól (régebben csak ekkor mozgott kamera)
    • pl. arcközeli – csak oda nézhet néző, ahova rendező akarja (↔ színház: mindig nagytotál, bár fényekkel és különböző mozgásokkal itt is vezethető néző figyelme)
    • belső tartalmak kifejezése is lehetséges
  • Vágás (időkezelés és sűrítés eszköze, állandóan váltakozó nézőpont)
    • sűrítés: jelenet máshol kezdődik, mint ahol véget ért
    • pl. Psycho: zuhanyjelenet (nincs fenyegető kép, képiségében nem jelenik meg a gyilkosság, mégis fenyegetettség érzése)
    • filmidő és valóságos idő kapcsolata
  • Dialógus (nem tartozik a filmnyelvi elemek közé)
    • karakterek jellemzése, információk közlése, DE film igazi nyelve a kép és a képek közti kapcsolat (jó filmet szöveg nélkül is érthetünk)
  • Zene (jellemzés és hangulatfestés a funkciója)
    • zaj is ide tartozik (pl. zajokból következtethetünk helyszínre: tehénbőgés – vidék!)
    • hangsúlyozás hangulatkeltés mellett
    • amerikai filmek ↔ európai filmek (pl. DOGMA mozgalom: 12 pontba szedték, hol alkalmazhat kísérőzenét egy film, fő kérdés: öncélú-e zene alkalmazása? – ha igen, akkor nem kell!)

A filmek, illetve bármely mozgókép kapcsán felmerülhet a manipuláció kérdése, és ez nagyon fontos mai „tévézős” világunkban is. Manapság a fő információforrás a televízió, és ezáltal a néző kiszolgáltatottá válik, és a filmkészítők felelőssége nagy ebben az esetben.

Beszélhetünk DIREKT manipulációról, ilyen például a reklám. A befolyásolás ebben az esetben vállaltan nem életszerű képekben történik, néző ezt hamar kiismeri, és nem hat rá. A hatás elérésére törekszenek alkotók új szituációkkal, eszközökkel (pl. Dove – „hétköznapi hölgyeket”, nem modelleket szólaltat meg – természetesen ők is statiszták!).

Az INDIREKT manipuláció veszélyesebb, hiszen itt a nézőben nem tudatosul, hogy befolyásolják. A kereskedelmi televíziók bulvár műsoraiban (talk-show, reality show...) találkozhatunk ezzel a típusú manipulációval (itt sem az életet látjuk, azonban úgy állítják be, mintha az életet látnánk.)