Bethlen Gábor Általános Iskola és Újreál Gimnázium
Bethlen - Általános Iskola Bethlen - Gimnázium Bethlen - Keveháza utcai telephely Bethlen - Kincskereső tagiskola
Webes levelezés
Ökoiskola

Andromeda Travel

Vida Fitness


Hírek
Szerző: Dudásné Kass Mária @ 2012. október 26. - 18:50 :: 5611 megtekintés :: Article Rating :: Társadalomismeret

 2. Téma:  Szokás, hagyomány, erkölcs, jog, illem - a fogalmak jelentése, jellemzői, viszonyuk egymáshoz, a szubkultúrák

 

fogalmak:  kultúra, szubkultúra, kulturális pluralizmus, norma

értékek, szocializáció, szerep, státusz

 

A)         

A középiskolai vízilabdakupa döntőjében súlyos szabálytalanság történt az utolsó percben. Az egyik csapat hátvédje nem tudott uralkodni magán, és olyan súlyosan megütötte az ellenfél mellette elúszó játékosát, hogy az illetőt súlyos sérülésekkel kórházba kellett szállítani. A szabálytalanság miatt megítélt büntetőt az ellenfél belőtte, s ezzel megnyerte a versenyt. Ráadásul a Fegyelmi Bizottság a durván szabálytalankodó sportolót egy évre eltiltotta a játéktól, a csapatot pedig súlyos pénzbírsággal sújtotta.

 

B)

A Fegyelmi Bizottság ülése után a vétkes fiú egyik csapattársa megpróbált lelket önteni barátjába.- Nem olyan nagy dolog, hidd el nekem, másokkal is megtörtént már. Egy kupadöntőn előfordul az ilyesmi. Senki nem ítél el, hidd el, mindenki tudja, hogy a csapatért tetted, előfordult már velem is, hogy nem tudtam uralkodni magamon. Meg, hát, tudod, hogy minden csoda három napig tart. Elfelejtik ezt is hamar! Jövőre megint együtt játszunk majd! Addig is gyere le az edzésekre!

 

C)

- Nem is arról van szó, hogy mit mondanak az emberek - mondta a vétkes fiú. - Igazából azt nem értem, hogy tudtam így megfeledkezni magamról, a lelkiismeretem nem hagy nyugodni. Korábban sohasem voltak súlyosabb fegyelmi ügyeim. Nem mondhatja senki rólam, hogy az átlagnál durvábban vagy szabálytalanabbul játszom. Annak azért örülök, hogy volt lelkierőm bemenni a kórházba bocsánatot kérni tőle. ... Azt mondják az orvosok, néhány hónap múlva már újra játszhat.

 

D)         

- Te meg majd csak egy év múlva, igaz? - csattant fel a barátja. - Nem öregem, te a Holdon élsz! Már többször mondtam, hogy ne így csináld, de te sohasem figyelsz oda. Nem az az igazi vétek, amit csináltál, hanem az, ahogy csináltad, az, hogy lebuktál. A víz alatt kell mindent csinálni, hogy lehetőleg ne vegyék észre. Ha győzni akarsz, akkor nem az a fontos, hogy ne szabálytalankodj, hanem, hogy ne lássák meg. Ha senki sem látja, akkor senki sem szólhat egy szót sem, akkor nem büntethetnek meg, akkor nincs semmi baj. Mindenki így csinálja! Most már legalább te is megtanultad a magad kárán.

 

Mi a véleményetek a szabálytalankodó fiú cselekedetéről?

Egyetértetek-e a Fegyelmi Bizottság döntésével? Ti megbüntetnétek-e a fiút?

Helyesen tette-e a fiú, hogy meglátogatta a kórházban az ellenfél sérült játékosát? Indokoljátok meg véleményeteket!

Mire gondolhatott a fiú, amikor azt mondta, hogy a lelkiismeretem nem hagyott nyugodni?

Mi a véleményetek a fiú barátjának tanácsairól? Véleményetek szerint

– megbocsátható-e, ha valaki a csapat, a győzelem érdekében súlyosan szabálytalankodik;

 igaz-e, hogy nem az a fontos, hogy ne szabálytalankodj, hanem, hogy ne lássák meg;

 

 II. Példa

 

Az ígéret szép szó

            

A legjobb barátnőm a hátam mögött elmondott rólam valamit a tanárnak, pedig megígérte, hogy titokban tartja. Az apukámnál súlyos betegséget állapított meg az orvos úgy hat hónappal ezelőtt, és én azóta beteg vagyok az aggodalomtól. Túlságosan személyesnek éreztem, és nem akartam másoknak beszélni róla, de azt hittem, Juliban megbízhatok. Az általános iskola óta ő a legjobb barátnőm. Amikor elmondtam neki az apukám betegségét, esküvel fogadta, hogy senkinek nem beszél róla. A következő dolog, ami történik az, hogy az osztályfőnököm gyülekező után félrehívott, hogy megkérdezze, hogy van az apám. Mintha a föld nyílt volna meg alattam, amikor megtudtam, hogy Juli mondta el neki. Engem arra neveltek, hogy az ígéretet soha nem szabad megszegni. Nem értem, Juli hogy tehette ezt velem. Megbízhatok-e benne ezután?

Márti

 

Szerinted helytelen volt-e, hogy Juli megszegte az ígéretét?

Vajon miért tette?

Mitől félt?

Mit szeretett volna elérni?

Mi lett ennek a következménye?

Véleményetek szerint helyesen viselkedett-e az osztályfőnök, amikor megmondta, hogy Julitól tudja a titkot?

Ha veletek történt volna mindez, hogyan viselkednétek a történtek után Julival?

Véleményetek szerint vannak-e olyan helyzetek, amelyekben erkölcsileg nem helytelen megszegni egy ígéretet?

 

III. Példa

Szubkultúra Park

Domokos Attila diplomamunkája, 2008. (részletes leírás csatolva!)

 

A szubkultúra folyamatai a felszín alatt zajlanak: alkotó, kísérletező erők formájában. Mégis érzékelhető hatást gyakorolnak a felszínre, a mindenki számára észlelhető kultúrára. Nem megdönteni kívánják a fennálló értékeket, hanem szűrni akarják azokat. Hatásával a szubkultúra azonban nem gyengíti, hanem paradox módon erősíti a kultúrát. Határozott kommunikációjával közvetít kritikus üzenetet. Sokszor elemi erővel, szélsőséges módon dönti el mi jó és mi nem. Ennek a véleménynyilvánítási szándékának köszönhetően válik a kultúra részévé.

        A szabadság utáni vágy egyértelmű üzenet. A korlátok elutasításának egyik legkifejezőbb megnyilvánulási módja a mozgás szabadsága illetve a zene által nyújtott atmoszféra. Az általam vizsgált gördeszkás szubkultúra éppen ezért szerveződik e két tárgy köré.

       Magyarországon a gördeszka parkok helyzete megoldatlan, nincsen elég, és ami van az sem mérvadó, alacsony színvonalú. Az igény megvan rá évtizedek óta. Környező országokból vett példák azt mutatják, hogy évente nőnek ki gördeszka parkok a földből, de itthon -minthogy ez alternatív sportolási forma, és nem olimpiai játék- háttérbe szorult, pedig egy értékes szubkultúra körhöz kötődik, ahol nem csak maga a sport fontos. A gördeszka parkok a gördeszkázásról szólnak, a gördeszkázás pedig a sporthoz kapcsolódik első olvasatra, azonban a mozgás lehetőségén túl egy olyan alternatív találkozási helyet jelent a gördeszkás fiatalok körében, ami –véleményem szerint- értékteremtő is. Napjainkban az útkereső, underground szemléletmódot képviselő művészetek (zene, film, képzőművészet) egyre kisebb élettérrel kénytelenek gazdálkodni. Legjobban az underground szórakozóhelyek sorozatos bezárásán keresztül lehet szemléltetni nehéz helyzetüket. Elég csak az elmúlt időszak eseményeiből példát meríteni: az Almássy Téri Szabadidőközpont és a West Balkán után bezárt a Kultiplex Művelődési Ház is, mely a IX. kerület alternatív központja.

        A deszkázásban a természettel való harmónia helyett az épített környezet felfedezése, mint egyfajta második természetre való ráismerés jelenik meg.

        Programom lényege, hogy egy olyan helyet teremtsen a gördeszkázás és az ezt körülvevő szubkultúra számára, ami élni, kialakulni hagyja a benne rejlő értékeket. Nem sportlétesítménye, hanem inkább fészke a sportnak és az ezt körülvevő tevékenységeknek. Az épület terei, és térben betöltött viszonya katalizátorként próbál működni, nem csupán előírt, szabályos pályákkal, hanem lehetőségekkel is. Egy olyan építmény volt a célom, ami nem zárja ki a külvilágot, hanem bár erősen megszűrve, de betekintést enged saját világába. Helyet próbáltam adni a megszokott gördeszka pálya típusok mellett egy kísérleti térnek is. A kísérleti tér a már kialakult gördeszka pályák konklúziójaként, további fejlődési lépcső kísérleteként kialakított pálya. Kisebb koncertek, események megrendezésére is lehetőség van az épületben, egy koncerttér keretében. Ezen kívül próbatermeknek is szántam helyet.

             A flow élmény, az ami számomra összeköti a gördeszkázást, a zenélést, és az építészetet. Mindegyik valahol egy tőről fakad. A történésből adódó boldogságból, amiben el lehet merülni, amiben úszik az ember. A tér élménye, a létezés érzésének az élménye jelen van az építészetben, és a mozgásban, és más dimenziókat mutató zenélésben is. Azt gondolom, hogy a megélése a dolgoknak, közelebb visz az ismeretlenhez, így a tervezés során, ha az ember képes kellően elmerülni a témában, akkor talán másfajta, de érdekes eredményekre is juthat.

 _______________________________________

http://epiteszforum.hu/node/9859

 

Mi a szubkultúra, miért jönnek létre?

Milyen értékei ill. negatív hatásai lehetnek a szubkultúráknak?

Milyen hatása lehet a szubkultúrák tiltásának?III.

 

Feladó: GyilkosGirl 

Feladás dátuma: 2008. Június 18. 21:05

 

szijja rainbow! igazad van,mert nem attól emo-s az emo-s,hogy vagdossa magát,hnem attól h sokkal érzékenyebb mint a többi ember...én is emo vagyok...sokan megszólnak miatta de nem érdekel...és igaz hogy én is fizikailag bántalmazom magam(érfelvágás,vágások lábon,kezen stb) attól még én is lehetek emo-s...mind1...legyen annyi elég hmi is emberek vagyunk,nem kell elítélni minket egyből...köszi h elolvastátok

http://www.bloblo.hu/post/annakatierdekel/6169/Kirv-kortrs-szubkultrk-a-Nagyvilgban-s-haznkban--els-rsz

 

Feladó: Norbi 

Feladás dátuma: 2009. Szeptember 19. 2:17

 

Az kemény....gyilkos girl marha nagy emo lehet ha úgy írja h: "emo-s" -.-" xD egyébként csatlakozom raimbow véleményéhez =[ én magam is emo vagyok már egy ideje..haverokat nem zavarja!! a többi meg nem érdekel igazán :P és a hard emok azok akik hajlamosak bántalmazni magukat. de akk sem kell általánosítani..-.-" vegyük azt h egy nem emo is vágja magát vagy nem????? sőt...az emo épp erről szol h ezt nem kéne..és a jobb világért küzdünk! ezek meg itt mondják a hülyeségeket...szánalmas...vki elterjesztettt egy csúnya pletykát! biztosan a gótok meg a punkok...ez van!! akinek nem tetszik a dolog az kerüljön el minket!! attól mert szidnak...nem fogunk lemondani...mind1! ennyi lenne =] (biztos félre írtam vmit...bocsesz)

 

Mi a szubkultúra, miért jönnek létre?

Milyen értékei ill. negatív hatásai lehetnek a szubkultúráknak?

Milyen hatása lehet a szubkultúrák tiltásának?

 

háttér

Az erkölcsi szabályok

Az erkölcsi szabályok a társadalom által jónak tartott értékeket és viselkedési normákat tartalmazzák. Meghatározzák az emberek gondolkodás -és viselkedésmódját, szabályozzák az emberi kapcsolatokat. Az erkölcsi szabályok arra a kérdésre adnak választ, mit kell tennem, ahhoz, hogy a társadalom erkölcsi normáinak megfelelően - jót - cselekedjek; illetve mit nem szabad tennem,  ha nem akarok erkölcsi értelemben rosszat cselekedni. Ebből következően az erkölcsi szabályok kétféleképpen fogalmazhatóak meg. Egyfelől felszólításként: "Legyél becsületes", "Mondj igazat!", "Tiszteld az idősebbeket!" stb. Másfelől tiltásként: "Ne légy becstelen!", "Ne hazudj!", "Ne legyél tiszteletlen az idősebbekkel szemben!" stb.

      Az erkölcsi szabályok tehát értékrendként, normaként fogalmazódnak meg, ugyanakkor

a gyakorlatban az emberek cselekedeteiben nyilvánulnak meg. Ebben az értelemben az erkölcsi szabályok alapvető feladata az, hogy egyfajta mérceként értékeljék mindennapi  cselekedeteinket: mennyiben feleltek meg az erkölcsi jóról, illetve az erkölcsi értelemben vett rosszról kialakított értékeknek és normáknak. Az erkölcsi rendszerben a jó fogalmát az erénynek, a rosszat pedig bűnnek nevezik.

      Az erény egyszerre jelenti a társadalom által erkölcsileg jónak tartott értékeket és viselkedési normákat (becsület, nagylelkűség, szeretet, türelem stb.), valamint azt a képességünket és készségünket is, hogy ezeket a normákat, az erkölcsi jót a saját életünkben mennyiben tudjuk megvalósítani. A bűn pedig - ennek ellentéteként - egyszerre jelenti a társadalmi által erkölcsi értelemben rossznak tartott viselkedési formákat (hazugság, becstelenség, erőszakos viselkedés stb.), valamint azt, hogy mindezek mennyiben vannak jelen az életünkben.

      Az erkölcsi szabályokat nevelés révén - család, iskola, egyház, kortárscsoport stb. - sajátítjuk el. Az erkölcsi nevelés célja az, hogy a társadalom által helyesnek, tartott erkölcsi értékrendet és viselkedési normákat minden ember ismerje meg és azoknak megfelelően (annak szellemében) gondolkodjon és

cselekedjen. Aki ezeket az erkölcsi szabályokat megszegi, az szűkebb és tágabb környezetének rosszallásával, elítélő véleményével és büntetésével találkozik, ami igen széles skálán jelenhet meg: a különböző "megjegyzésektől", az "ejnye-ejnyétől" az adott csoportból való kitagadásig. Az erkölcsi

szabályok elsajátítása és betartása kétféle módon történhet. Egyrészt külsődlegesen, ami azt jelenti, hogy ismerjük az erkölcsi szabályokat, de csak azért igyekszünk betartani őket, mert félünk a büntetéstől, a negatív következményektől. A másik mód az, hogy azonosulunk az erkölcsi szabályokkal és a külsőleg meghatározott értékrend és normarendszer belső értékrendünkké,

személyes meggyőződésünkké, lelkiismeretté válik. Akkor beszélhetünk tehát igazi belső meggyőződésről, valódi lelkiismeretről, ha akkor is betartjuk az erkölcsi normákat, akkor is igyekszünk erkölcsösen viselkedni, amikor ezt mások nem látják, illetve ha nem kell lebukástól tartanunk.

 

Az erkölcsi szabályok forrásai

A vallási jellegű erkölcsi szabályok forrása és normája - a keresztény hívők szerint - az a kinyilatkoztatás, amelyet Isten adott az embereknek. Ez a kinyilatkoztatás egyrészt közvetlen erkölcsi törvényekben - pl. a Tízparancsolat - fogalmazódott meg, másrészt pedig Jézus Krisztus személyében,

akinek élete a keresztény ember számára követendő erkölcsi példaképet jelent. A vallási jellegű erkölcsi szabályok tehát az emberektől független forrásból erednek, s az emberek nem is kérdőjelezhetik meg. Ezért is nevezik ezeket az erkölcsi szabályokat erkölcsi törvényeknek. Ezek a törvények egyértelmű kinyilatkoztatások, amelyek az emberek számára könnyen megjegyezhető

parancsolatok formájában jelennek meg. A vallási jellegű erkölcsi törvények megszegőinek Isten büntetésével kell számolniuk. Ezeknek a parancsolatoknak az alapvető célja az, hogy átfogó erkölcsi útmutatót és normát adjanak az embereknek.

      Az európai kultúra legismertebb vallási jellegű erkölcsi törvénye a zsidó eredetű Ótestamentumban megfogalmazott ún. Tízparancsolat, amely - a Biblia szerint - közvetlenül Istentől származik. A történet szerint Isten két kőtáblára írta ezeket a parancsolatokat. Az első tábla az Isten és az emberek viszonyára vonatkozó parancsolatokat tartalmazza, a második tábla az emberek egymás közötti viszonyát szabályozza.

      Az ún. világi erkölcsi szabályok tartalmukban többnyire egybeesnek a keresztény

erkölcsi szabályokkal (ne ölj, ne lopj, tiszteld apádat és anyádat stb.), lényegében azokból származnak. Az alapvető különbség az erkölcsi szabályok eredetéből, forrásából adódik: míg a keresztény erkölcsi szabályok forrása Isten, addig a világi erkölcsi szabályok forrása az ember, illetve a

társadalom. Ezeknek az erkölcsi szabályoknak az elvi alapja egy íratlan társadalmi közmegegyezés - társadalmi szerződés -, amely azért válhatott általánossá (azaz a társadalom többsége által elfogadottá) és hat olyan hosszú idő óta, mert a társadalom fennmaradásához kötődő alapvető érdekeket és értékeket jelenít meg. Hiszen ha egy társadalom megengedi saját tagjainak a

megölését, akkor előbb vagy utóbb kipusztul. Ha nem tisztelik a szülőket és az öregeket, akkor elvész az a társadalmi tapasztalat, amit ők közvetítenek az új generációk számára. Ha a tulajdon szentsége megsérthető, akkor nincs mozgatóerő a munkához, az ügyességhez, a feltaláláshoz stb., akkor a társadalmi együttműködés alapjai is megrendülnek.

 

A jog

A jog olyan magatartásszabályok összessége, amelyekkel az állam az emberek tevékenységét kívánja szabályozni, s melyek érvényesülését az állam büntetésekkel (szankciókkal) biztosítja. Az erkölcs sokféleségével szemben a jog egy adott helyen és időben egységes. (Azaz egy szituációt egyféleképpen szabályoz, mert ha nem, akkor rossz a jogrendszer, ellentmondásokat és „kiskapukat” hordoz, ezért kijátszható.) A jog legfontosabb feladata, hogy a társadalom működéséhez szükséges rendet és biztonságot kialakítsa és fenntartsa. Ezen túlmenően szerepet játszik a társadalomban elő emberek magatartásának tudatos alakításában, és feloldja a társadalom tagjai között gyakran felmerülő tipikus konfliktusokat.

Minden jogi normasértés konfliktust eredményez. Ez a konfliktus fennállhat az egyén és az állam vagy azegyének (emberek, vállalatok, intézmények stb.) között. Az állam szerepe nem minden esetben jelent valamilyen konkrét jogi (bírósági vagy hatósági) beavatkozást, hiszen az állam a konfliktusok feloldását azzal is elősegítheti, hogy világosan és egyértelműen rendezi jogilag a különböző szituációkat, s ez az embereket a szabályok önkéntes betartására készteti. Az állam  jogi feladata azonban azt feltételezi, hogy minden jogi normaszegés estén - ha csak végső eszközként is – ott legyen a büntetés vagy más szankció kikényszeríthetőségének lehetősége.

     Jogilag előírni vagy megtiltani csak cselekedeteket lehet. Érzelmeket például, nem lehet sem előírni sem megtiltani. A jog csak jogi eszközökkel kikényszeríthető magatartásszabályokat írhat elő, elvárásokat, érzelmeket, érzelmi elkötelezettséget nem. Az ember belső világa az erkölcs szférájába tartozik.

 

Pataki Ferenc : JOG ÉS PSZICHOLÓGIA

A társadalmi viselkedésszabályozási rendszerek – szokások, rítusok és hagyományok, erkölcs, jog, pragmatikus jelrendszerek el egészen a konvenciókig és a rangjelzésekig – bonyolult módon szövődnek össze, és utalnak egymásra. (…)

Minden norma – tekintet nélkül közelebbi természetére – kategorikus követelés vagy tiltás alakjában („Ne ölj!”, illetve „Szeresd felebarátodat…!”) preferatív (előnyben részesítő) viselkedést követel az egyéntől. A norma szükségképpen értékképzeteket képvisel; bennük gyökerezik.

     Szokás- és hagyománynormák, rítusok létrejönnek minden többé-kevésbé tartós emberi csoportban. Fennmaradásukat és továbbszármaztatásukat a szájhagyomány, s mindenekelőtt a tapasztalt és tekintélyes tagok szemléletes magatartásmintája biztosítja. Szankcionálásuk forrása a közvélemény működéséből és a tekintélyi személyek autoritásából ered. A hagyománynormák szükségképpen feltételezik a szilárd és életteli közösségi kapcsolatokat. Alkalmasan szemlélhettük ezt a székely faluközösségek és a még érvényes jogi népszokások példáján. A modernizáció szülte individualizáció felszámolja a hagyományos – jobbára falusi-paraszti – közösségek létalapjait; így azok elveszítik viselkedésszabályozó hatalmukat. A néphagyomány alakzatai folklorisztikus forgatókönyvekké válnak, s ebbéli minőségükben egyre inkább identitásképző rendeltetést teljesítenek.

     Az erkölcsi normák – eredjenek bár traszcendens vagy evilági forrásból – szinte mindig világosan kifejezett alakot öltenek: erkölcsi parancsok, deklarációk, erkölcselméleti rendszerek képében jelennek meg.  kapcsolódó normatív várakozások három rétegét (Muss-,  Soll-,  Kann-Erwartungen) vagyis a kötelező, illő és lehetséges elvárásokat (Dahrendorf, 1959). Ezek hozzávetőleg a jog, az erkölcs és a konvenció-etikett követelményeinek felelnek Ralf  Dahrendorf  pontosan érzékeltette a normateljesítés rugalmas képlékenységét, midőn megkülönböztette a társadalmi szerepekhez

meg. Az orvos viselkedésének bizonyos elemeit a jog, másokat a „jó erkölcs”, ismét másokat az udvarias érintkezés normái határozzák meg. Mindennapi életünk és tevékenységünk általában rutinszerűen, automatizált viselkedési szabályok vezérletével zajlik le: normatív tudatosságunk alacsony szinten működik, vagy lappang. Ám amint konfliktushelyzetbe kerülünk, döntésekre kényszerülünk, esetleg súlyos frusztráció ér, tüstént fellép a norma-aktualizálási kényszer: hirtelen megnő normatív tudatosságunk és önreflexióra indító késztetésünk. Egyebek közt azért is, mert gyakorta nem kézenfekvő: melyik az érvényes (releváns) norma az adott helyzetben. Ez a törvénysértések minősítése során éppúgy felmerülhet, mint az iskolai súgás triviális eseteiben. A diákok szemében ugyanis ilyenkor a szolidaritás normája érvényes, míg a tanárok az egyéni teljesítmény elbírálhatóságának hívei.

     A normatív túlszabályozás kísértése mindig fenyegeti az egyén szuverenitását és autonómiáját. Legyen bár szó elsődleges csoportokról, iskoláról vagy állampolgárokról, a hatalmi ágens

mindig késztetést érez arra, hogy mértéken túl kiterjessze a normatív szabályozás körét, vagyis a tömeges viselkedés ellenőrzésének lehetőségét. Az ember lényegi jellemzője, hogy szabálykövető lény. Ám nem kevésbé igaz az is, hogy legalább ennyire szabályalkotó lény. Közreműködik közösségei normatív rendjének kialakításában, de egyúttal igényt tart arra is, hogy személyes szabadságterét

„berendezhesse”: megszabhassa egyéni életvitelének szabályait.

Bármily paradox legyen is, a normák nem csupán akkor működnek, ha követik őket, hanem akkor is, ha tudatosan vagy akaratlanul megszegik parancsaikat. Ha tudom, hogy normát sértek, akkor mindig működésbe lép erkölcsi érzékem vagy jogtudatom. Ennek megnyilvánulása a bűntudat, a szégyen és a lelkiismeretfurdalás : a normakövetést szabályozó sajátos élmények. Az értékromboló cinizmus éppen ezek hatását kívánja paralizálni. Ha valaki már azt sem tudja, hogy viselkedése normát sért, s nem is reflektál önmagára ebbéli minőségében, reménytelenül kilép az érvényes emberi kultúra keretei közül.

http://www.matud.iif.hu/2011/05/05.htm

 

Konformizmus

 

Vitathatatlan, az alkalmazkodás, legáltalánosabb értelmében, a társadalmi létszféra egyik

alaptörvénye. Például,  ha megállunk autónkkal a piros jelzésre, ha előre köszönünk

idősebb kollegánknak, ha megcsináljuk iskolai leckénket, ha igazodunk a munkahelyi követelményekhez, ha mint albérlők betartjuk a házirendet stb., akkor természetesen alkalmazkodunk, s tevékenységünkkel olyanokká is válunk, amilyenek a többiek. Konformistákká akkor válunk, ha alkalmazkodásunk során lemondunk autonómiánkról, ha magatartásunkat nem személyes meggyőződésünk, hanem a másokhoz való, feltétel nélküli igazodás vezérli. …A

konformista még önállóságának látszatáról is lemond (denial of self), nem meri vagy/és nem tudja önmagát vállalni, miáltal gyurmaemberré s arctalanná válik….

 

A konformitást nem haladhatjuk meg  nonkonformitással, mivel mindkettő közös gyökere az autonómia feladása, másképp fogalmazva, a másoktól való függőség. „A konformitás

a csoporttársak véleményéhez való elvtelen igazodás (engedés, ráhagyás – K.S.), a nonkonformitás pedig az ugyanevvel történő elvtelen szembeszegülés.”

Mi tehát a normakövetés egészséges útja, témánknál maradva, a konformizmus reális alternatívája? …Ne alkalmazkodjunk a visszás jelenségekhez, a föltétlen tekintélyelvhez, a méltatlan és igaztalan dolgokhoz, ám mindenképpen vállaljuk s becsüljük meg az igazi értékeket és erényeket. Végül is az alkalmazkodás és a nem-alkalmazkodás kényes egyensúlyára, differenciált megítélésére és megvalósítására van szükség.

Karikó Sándor: A konformitás  mint a normakövetés torz formája

http://www.vilagossag.hu/pdf/20030702151355.pdf

 

 

 

Szubkultúra

 

Legelterjedtebb használatában a szubkultúra egy olyan csoport megkülönböztető normáira,

értékeire, hiedelmeire és életstílusára utal, amely elhatárolódott más csoportoktól, s attól a nagyobb kulturális és normatív rendszertől, melynek része. Egy társadalom szociális differenciálódása elősegíti a szubkultúrák kialakulását. Az életkor, a nem, az etnikai hovatartozás, a vallás, a lakóhely és a régió gyakran együttesen hozza létre a szubkultúrák sokaságát a modern, iparosodott, komplex társadalmakban, valamelyest eltérő normákkal és viselkedésbeli elvárásokkal. Ilyen módon a

szubkultúrák akár átfedésbe is kerülhetnek egymással és a nemzeti kultúrával, és az egyének egyidejűleg és különféle mértékben több szubkultúra részesei is lehetnek.

( R. L. Taylor - Szubkultúrák és ellenkultúrák)

http://passzio.wplanet.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=5735

 

Szubkultúra

 

Bár elõször a fiatalkori bûnözés tanulmányozásával kapcsolatban merült fel, a szubkultúra fogalmát jóval szélesebb értelemben alkalmazzák a szociológiában: az etnikai, vallási és serdülõ rangtárs csoportok tanulmányozásától egészen a népesség egyes szegmensei közötti osztálybeli és vallási különbségek elemzéséig Legelterjedtebb használatában a szubkultúra egy olyan csoport megkülönböztetõ normáira, értékeire, hiedelmeire és életstílusára utal, amely elhatárolódott más csoportoktól, s attól a nagyobb kulturális és normatív rendszertõl, melynek része

Egy társadalom szociális differenciálódása elõsegíti a szubkultúrák kialakulását. Az életkor, a nem, az etnikai hovatartozás, a vallás, a lakóhely és a régió gyakran együttesen hozza létre a szubkultúrák sokaságát a modern, iparosodott, komplex társadalmakban, valamelyest eltérõ normákkal és viselkedésbeli elvárásokkal. Ilyen módon a szubkultúrák akár átfedésbe is kerülhetnek egymással és a nemzeti kultúrával, és az egyének egyidejûleg és különféle mértékben több szubkultúra részesei is lehetnek.

 

 A szubkultúrák határai

 

Az egyik véglet az, amikor valaki egy olyan hagyományos egyház vagy társadalmi klub tagja, mely csak névleges idõbeli és érzelmi elkötelezettséggel jár, a másik pedig az, amikor egy olyan vallási szektához tartozik, mint az amish közösség az USA-ban, amely tagjainak szigorúan elõírja mind viselkedési normáit, mind gazdasági és társadalmi tevékenységét.

 

A szubkultúrák létrejötte

a)Az egyik magyarázat a külsõ tényezõk szerepét (pl. bevándorlás) hangsúlyozza a társadalmi szubkultúrák létrejöttében. Pl. az USA-ban THERNSTROM (1980) több, mint 125 etnikai szubkultúrát különített el, melyek az országba az elmúlt 200 év során bevándorló nemzetiségek sokaságából jöttek létre, MELTON (1988) pedig kb. 1200 vallási szubkultúrát talált

b) A szubkultúrák sokszor hasonló társadalmi státusszal(életkor, nem, osztály, foglalkozás stb.) rendelkezõ egyének közötti különféle interakciós vagy érintkezési sémákból alakulnak.

c) Egy harmadik hipotézis szerint a szubkultúrák válaszok olyan, a beilleszkedés, a nélkülözés vagy a státuszbeli frusztráció okozta problémákra, melyek a nagyobb társadalom normatív vagy kulturális ellentmondásai által keletkeztek. Ennek a nézetnek klasszikus és leghatásosabb példája A. K. COHEN „Delinquent Boys” [Bûnelkövetõ fiúk] c. írása (1955), melyben a szerzõ a szubkultúrák általános elméletét ismerteti, belefoglalva az anómiaelméletet is, melyet R. MERTON (1938) dolgozott ki a szubkultúrák kialakulásával és fennmaradásával kapcsolatban. MERTON szerint anómia (tehát normakonfliktus) alakul ki, amikor kulturálisan elõírt célok (pl. anyagi javak megszerzése) és az ezek eléréséhez szükséges intézményesített, legitim eszközök között ellentmondás vagy szakadás van. COHEN a munkásosztálybeli ifjúság bûnözõ szubkultúráinak létrejöttét annak a státuszbeli frusztrációnak a függvényeként magyarázza, melyet ezek a fiatalok tapasztalnak a középosztálybeli értékek és célok elérésére való törekedés közben, a siker meggátolt lehetõségei vagy társadalmi elégtelenségük miatt. Erre a problémára a megoldás a bûnözõ banda vagy szubkultúra, mely lehetõvé teszi a munkásosztálybeli fiataloknak nemcsak azt, hogy visszavágjanak annak a rendszernek, mely stigmatizálja õket, hanem azt is, hogy státuszt szerezzenek jóval könnyebben elérhetõ ismérvek révén..

 

COHEN a különféle angliai ifjúsági szubkultúrák (modok , Teddy Boy-ok , skinheadek) létrejöttét a munkásosztálybeli közösségek életében bekövetkezett anyagi és társadalmi változásokhoz köti, illetve olyan történelmi és gazdasági erõkhöz, melyek rávilágítottak a szélesebb társadalom bizonyos strukturális ellentmondásaira.

 

A szubkultúra fennmaradása és változása

 

Egy erõsen negatív közösségi reagálás, beleértve a médiát és a társadalmi kontroll egyéb eszközeit is, katalizátorként szolgálhat a szubkultúrával történõ jóval erõsebb azonosulásra, és elõidézheti értékeinek és normáinak a népesség nagyobb szegmensében történõ szétterjedését. Például az, hogy a punkokat és a modokat negatívan ábrázolták a brit sajtóban és televízióban, rögtön híressé tette ezeket a csoportokat, s így aztán felkeltették más fiatalok érdeklõdését is, akik végül e szubkultúrák résztvevõivé váltak.

Másrészt a közösség negatív reakcióinak komolysága veszélyeztetheti vagy aláaknázhatja a a szubkultúra folytonos fennmaradását azáltal, hogy megnehezíti vagy költségessé teszi hívei számára a csoportban való aktív és nyílt részvételt, vagy pedig arra kényszeríti õket, hogy problémáikra egyéb megoldásokat keressenek. Ilyenek a vallási és szektás közösségek, illetve a kábítószeres szubkultúrák.

Ha a közösségi reakciók általában pozitívabbak vagy együttérzõbbek, a szubkultúra résztvevõi meglehetõs szabadságot élveznek sajátos értékeik és hiedelmeik követésében anélkül, hogy megtorló szankcióktól kellene tartaniuk, addig, amíg nem zavarják meg a nagyobb kultúra alapbetõ értékeihez való ragaszkodást. Az ifjúsági szubkulturális stílusok bizonyos elemeinek átalakulása a tömegtermelés árucikkeivé (pl. ruhaárusító butikokban, kis zeneboltokban) illusztrálja a szubkulturális asszimiláció folyamatát, ugyanúgy, ahogy az etnikai hagyományok bizonyos aspektusai is részeivé válnak az amerikai életforma fõáramának.

R. L. Taylor - Szubkultúrák és ellenkultúrák

http://passzio.wplanet.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=5735

 

A szubkultúrával szoros összefüggésben áll az alternatív kultúra jelensége, amely rendszerint tagadja a domináns kultúrát, vagy annak némely szegmensét (értékeit és normáit). Az alternatív kultúrát különféle társadalmi csoportok (például művészek) teszik magukévá és olykor innovatív és haladó szerepet játszik a társadalomban.

 

Ellenkultúra: egy csoport azon értékeire es normáira utal, melyek éles konfliktusban allnak a nagyobb társadalom értekeivel es normáival.

Az ellenkultúrák is szubkultúráknak tekinthetők, de magukban hordozzák a

társadalom domináns értékeinek tagadását, illetve a nonkonform magatartásformákar:

-  Olyan alternativ ertekeket akarnak biztositani, amelyek körül új normák alakithatók ki.

- Az ellenkultúrák a szubkultúrákkal szemben hirtelen jelennek meg.

- Általában társadalmi es kulturális zavarok és válságok tünetei vagy megoldási kísérletei

- Történelmi példák:

XI. század – technológiai forradalom,

XVI.szazad – kereskedelmi forradalom,

XIX. század – ipari forradalom,

1920-as évek: „ragtime”

1930-as évek: „swing”

1940-es évek: csavargó

1950-es évek: lázadás a normák ellen (Amerika, hátrányos helyzet)

1950-es évek: hipster; teddy boy

1960-as évek: önazonosság megtalálása (Anglia, beat, hippi)

1960-as évek: rocker; mod; beatnik; hippi

 1970-es évek: skinhead; rocker

1980-as évek: a világ érthetetlenségével szemben alakul ki, jóságra törekednek

 

E szubkultúrák jellegzetes médiuma, a test:

·         a gesztusok

·         a hajviseletek

·         a sebhelyek

·         a tetoválások

·         a különös vagy riasztó öltözetek

 

A szubkultúrához való viszony

·         A tömegkultúra divatossá teheti az adott szubkultúrát

·         A tömegkommunikáció pánikot, ellenszenvet ébreszthet a többségben

·         Intézményesítheti a szubkultúrát

 

Az…ellenkulturális mozgalmak, a valamikori kihívások a valóság részévé válnak. Bár rámutattak az ipari társadalom mindennapjainak abszurditására, elviselhetetlenségére, ürességére, zsarnoki karakterére, a domináns kultúra ezt saját céljaira használja fel: megteremti, fenntartja, végül kihasználja őket. Mégis a gyakorlat azt mutatta, hogy nem minden alternatív életmód tud több lenni, mint életstílus. Bekövetkezik az életstílusok explóziója, de ritka az a szubkultúra, amely konkrétalternatív életmódot dolgozott ki. Stílusok kitermelésére korlátozódva elkerülhetetlenül beleesnek a domináns kultúra csapdájába, amely az új stílusokat egyszerűen átveszi és viszonteladja, mint divatot. Így zárul a kör. A valamikori ellenállás pionírjai gyakran éppen azok pozícióját foglalják el, akik ellen harcoltak. Az erősen kritikus szellemek azon végtelen békesség intézményesített részévé válnak, amely elérte, hogy elképzeléseiket elsorvassza. Ami régen a nonkonformizmus és a szabadság archetípusa volt, elhalványul, eltűnik. A domináns kultúra asszimilálja az egyén illetve egész társadalmi csoportok stílusát, majd árucikké alakítja. Így történik meg az elmozdulás az életek termelésétől stílusok termeléséig, melyeket látványos formában kiárusítanak. Egyetlen szubkultúra sem kínál alapot ahhoz, hogy eltérő mozgalmak tagjait összefogja, mert nem áll módjában az emberi szükségletek teljes körű kielégítése.

(Dr. Dragan Koković Kultúra, szubkultúra, ellenkultúraA , Fordította: Zsoldos Zsaklina)

Biológia Ének Fizika Földrajz
Kémia Matematika Történelem Irodalom
Angol Német Francia Informatika
Testnevelés Társadalomismeret

Elektronikus ellenőrzőkönyv

1. évfolyam 2. évfolyam 3. évfolyam 4. évfolyam
5. évfolyam 6. évfolyam 7. évfolyam 8. évfolyam
9. évfolyam 10. évfolyam 11. évfolyam 12. évfolyam

Ökoiskola

Felvételi információs központ

Iskolai étkezés