Épp, hogy csak befejeztem az előző pályázat beszámolójának írását, és ugyan már aláírásra került a Dél-Budai Tankerület és a Tempus Nemzeti Iroda által kötött támogatási szerződés az Akkreditált Intézmények Költségvetésigénylő pályázatára, viszont még messze volt a támogatás kifizetése, még odébb a résztvevőknek való kiutalása, amikor ráeszméltem, hogy itt a nyár közepe, mindjárt az új tanévre kell gondolni. A projektidőszak 2024. június 1. - 2025. augusztus 31. közöttre szól, így a legtöbb iskola és jelentkező várakozó állásponton volt: a legoptimistábbak augusztusra, a legtöbb pályázati nyertes az elkövetkező tanév idejére vagy 2025. nyarára halasztotta az utazásokat. Koordinátorként tudtam, legalábbis hittem benne, hogy az aláírt szerződés után csak idő kérdése, hogy megérkezik a pénz, és még ha mindent meg is kell előre finanszírozni egy nyári továbbképzési részvételhez, a pályázati pénz végül mindenképp a számlán lesz, tehát ideje valami újat látni, tanulni és élményeket szerezni, még mielőtt az új tanévben ismét beleveszünk a mindennapi munkába.
Az eredetileg választott továbbképzésről kiderült, nem indul. Nem értettem, miért nem áll össze egy csoportnyi európai tanár, hogy Tallinban tanulmányozza az észt PISA eredmények mögötti titkokat: munkát és társadalmi tényezőket, vagy miért nem akarnak ugyanitt 21. századi motivációs tréning módszertant tanulni. 😊 Lehet, a mediterrán desztinációk elszippantották a pihenni és tanulni vágyó kollégákat? Éppen 40C volt Magyarországon, tehát az irány csakis Észak- Észak-Nyugat lehetett. Stresszes és fárasztó volt a tanév. Tudtam, hogy „Indulnom kell”. Csak legyen egy másik kurzus, ami új ismereteket, európai szemléletet és nemzetközi kapcsolatépítési lehetőségeket kínál, egy helyszín, ahol könnyen lélegzik és boldogan nézelődik a kíváncsi ember, és egyáltalán nem baj, ha néha megázni vagy kissé fázni is lehet! 10 napom volt megtalálni, kitalálni és megszervezni az Erasmus mobilitásomat. A legjobb teszt, hogy meg lehet-e ezt csinálni ennyi idő alatt. A Babilon Erasmus Akadémia képzőpartnereinek listájából választottam ki a ’Transformational Leadership: How to Empower Followers and Communities’ című tanfolyamot. A kapcsolatfelvételben, a szervezésben és legfőképp a biztonságérzet nyújtásában, hogy bár egyedül megyek, akármilyen nehézség adódik az út során, lesz kihez fordulni segítségért, sokat segítettek a Babilonosok. Másfelől tudható, hogy Európába megyek: nem tévedhetek el, baj nem érhet, hisz otthon vagyok benne!
Repülőút, kellemes dán nyári meleg, egy szerencsésen megtalált modern dán designos, egy házimacskával megosztandó Airbnb szállás és egy hétnyi HYGGE szemlélet várt rám Koppenhágában. Mindenhol és mindenben. A kurzus tartalma és a trénerek módszertana a vezetéselméleti ismereteket az általános pozitív gondolkodás, az egyenlő esélyek teremtése és a mindenki számára biztosítható jólét és jóllét alapjaira helyezve közvetítette. A leghitelesebb helyen és trénerektől tanultam a kommunikáció, a válság-és konfliktuskezelés, a közösségépítés és az iskolafejlesztés kérdéseiről, a „growth mindset” vezetői gondolkodásba és cselekvésbe beépítéséről. Nem tudom, máshol és egy más összetételű résztvevői csoportban mennyire lett volna sikeres ugyanez a tanfolyam. Itt briliáns eredményeket hozott a 16 iskolavezető és Erasmus koordinátor tapasztalat- és tudásmegosztásával. Egészen hihetetlen volt, ahogy a trénerek rövid idő alatt látszólag erőfeszítés nélkül megnyitották a résztvevők hozott tudásbankját, és az egy hetes kurzus végére a csoport önmaga fejlődése által bebizonyította, hogy inspiráló és motiváló irányítással, a tagok tulajdonságainak meg-és elismerésével, a közös céllal való egyéni azonosulás és rugalmas hozzáállás kialakításával a létrejövő egész valóban több, mint az egyes részek összessége. A kurzus alatt egyetlen egyszer sem hangzott el sem a „SMART” (Specific, Measurable, Achievable, Relevant, and Time-Bound goals), vagyis „okos célok” sem pedig a „szinergia” szó, mégis mindkettő jelen volt a legegyszerűbbnek tűnő duploépítő kooperatív vagy személyiségfejlesztő kártyajátékokban ugyanúgy, mint az oktatási rendszereink és iskoláink bemutatásához kapcsolódó beszélgetésekben. Nem emlékszem minden ügyes tréneri átkötésre, például ahogyan a „School is a mirror of society” (Az iskola a társadalom tükre.) mondattól különösebb logikai akadály nélkül áteveztünk a kérdésre, hogy vajon a mi iskoláinkban az alkalmazottak munkaerőként vagy identitásként vannak-e számontartva, és ez hogyan befolyásolja az eredményességet. Ez az átvezetés épp olyan természetesnek tűnt, mint a vezető jóllétéről való elmélkedésről áttérni a munkavállalói érdekek és szervezeti célok egyensúlyának megvitatására. A jelenlévő résztvevők egyénisége, szakmai felkészültsége és személyes nyitottsága tette kiválóvá ezt a kurzust. Barátságokat kötöttünk, amelyek a személyes well-being támogatása mellett az iskolák közötti együttműködések alapjai lehetnek. És lesznek is. Az iskolabemutatások után több megkeresést is kaptunk. A következő pályázati időszakban csoportos diákmobilitásokat szervezhetünk nagyon-kék tengerű Monopoliba, Olaszországba és Calamataba, Görögországba, majd Kappelnbe, Németország Balti tenger melletti városába. Már megtörténtek a kezdeményező lépések a külföldi partneriskolák és a Bethlen koordinátorai és vezetői részéről. Sikeres Erasmus+ pályázat esetén szakértőket fogadhatunk a görög középiskolai tanárok közül, hogy a demokráciáról és a Freinet-pedagógia tapasztalatairól tanuljunk, gimnazista diákcsoporttal görögországi utazást készítünk elő a kultúra és a demokratikus hagyományok tanulmányozására, kisebbeket fogadunk Olaszországból a testi-lelki egészség környezeti és művészeti nevelésen keresztüli javítására, a következő pályázati ciklusban pedig a német iskolával kívánunk egy környezetvédelmi projektben együttműködni. Másik kapcsolati vonalon megpróbálunk bekapcsolódni egy háromoldalú török-lengyel-magyar projektbe, amelyben szintén ökoiskolai céljainkat valósíthatjuk meg nemzetközi környezetben.
Az Erasmus programban egyik projekt hozza a másikat, a továbbképzéseken szerzett személyes kapcsolatok az iskolák nemzetközi kapcsolatrendszerének alapjai lesznek. Egyszer kell belépni ebbe a nyitott világba, és utána egyre több lehetőség és élmény várja a résztvevő tanárokat és tanulókat. A koppenhágai vezetői kurzus megerősített abban, hogy koordinátorként érdemes ezen a területen munkát és időt befektetni a kapcsolatépítésbe és a mobilitások szervezésébe. A következő évek mobilitásai bizonyíthatják ezt.
