Én a 3D nyomtatást választottam, végül - az eredetileg tervezett Nicosia helyett - Dublinnal, mert itt indult kurzus. Bár Dublin nem volt a bakancslistámon, a többiek biztattak, nem fogok csalódni a városban, az országban.
Valóban nem bántam meg a helyszínváltást sem. Nemcsak a tanfolyam volt színvonalas, de a város is sokszínű (bejárati ajtajaival, pompázatos virágaival szó szoros értelemben is), csodás környékbeli túralehetőségekkel. És bár valóban minden nap esett, napjában akár többször is, ezek 10-15 percnél nemigen tartottak tovább, így nem lett borús a hangulatunk tőle.
Július 28. és augusztus 04. között voltam a „zöld szigeten”. A tanfolyam 5+1 napos volt. Kilencen voltunk a csoportban: három görög, egy francia, egy olasz, egy német, egy horvát, egy lengyel és én, így tényleg nemzetközi volt a csapat. Szakjaink szempontjából is sokszínűek voltunk: három matekos, 3 informatikus, egy-egy technika és rajztanár, és személyemben egy fejlesztőpedagógus alkotta a teamet. Kölcsönösen támogattuk egymást, kérhettünk egymástól segítséget, így, az sem maradt le, aki elakadt.
Az oktatónk a lengyel Tomasz Laskowski volt, aki nemcsak szórakoztatón magyarázott és mutatta a lehetőségeket, újdonságokat, hanem rugalmasan is alkalmazkodott mind a nyelvi, mind a digitális tudásunk különböző szintjeihez. Átlátható, érthető összefoglalókkal és támogató jelenléttel, gyakorlati tanácsokkal segített bennünket. A tananyagot pedig hozzánk, igényeinkhez és prioritásainkhoz szelídítette.
Kipróbáltuk a nyomtatókat, különböző 3D programokat, megtanultuk az előkészítést. Volt, aki névjegytáblát, volt, aki pörgettyűt, vagy épp saját kutyájának kicsinyített mását nyomtatta ki fotóról. Én Bethlen Gábor miniatűr mellszobrát is kinyomtattam. (Festményekből, metszetekből létrehoztam MI segítségével egy 3D képet, alakítgattam, szerkesztettem, majd egy 3D és egy szeletelő programmal nyomtatáskésszé tettem).
Záró feladatunk egy projektmunka volt. Valami tantárgyspecifikusat kellett alkotnunk háromfős csapatokban, ami illeszkedik az oktatáshoz, iskolai szempontból is hasznos. A mi csapatunk egy szókirakó betűhengert alkotott, ami a fonológiai tudatosságot fejleszti. Bár lenne még csiszolni való e prototípuson, büszkék voltunk rá, mert összetett feladat volt. A másik két csapat fogaskerekeket és matematikai kütyüt tervezett és nyomtatott.
Ír néptánc-oktatással, nemzetközi élelmiszervásárral és egy vezetett városnéző gyalogtúrával egészült még ki a program. A kurzus plusz napján (a hatodik napon) pedig egy közös kirándulással búcsúztunk. Rögtön börtönbe vonultunk Wicklowba, majd Glendaloughban (A Két Tó Völgyében) túráztunk vadregényes hegyek és középkori kolostor romjai között. Volt, aki még a tengerben is megmártózott. Én két kiruccanást terveztem még pluszban, egyet a tengerparti Braybe, egyet Howth halászfalujába. De persze a Guinnesst sem hagytuk ki. Írország sziklás partjaival, elképesztő zöld rétjeivel, színes ajtajaival és emeletes buszaival tényleg varázslatos volt. A sirályok vijjogása minden ébredéskor, murisan gúnyos kacajra hasonlító hangjuk szintén felejthetetlen, hiányozni fog.
Igyekszem majd az iskola szempontjából is hasznosítani ezt a képzést: tervezem az iskolai 3D nyomtató beüzemelését és egy szakkör indítását. (Akinek van tantárgyához kapcsolódó nyomtatandó ötlete, kívánsága, már most leadhatja igényét. Ha nem lehetetlen, megpróbáljuk megvalósítani.
