Milyen érzés elbúcsúzni a tanítástól és a diákoktól?
Ez egy nagyon kettős érzés számomra. Egyrészt nehéz szívvel hagyom itt az iskolát, hiszen évtizedeken át dolgoztam itt, és rengeteg emlékem köt ide. A diákjaimmal mindig jó kapcsolatot ápoltam, és hiányozni fog az a dinamizmus, amit a tanítás nap mint nap adott. Másrészt azonban izgatottan tekintek a jövőre is, hiszen a nyugdíjas évek új lehetőségeket hoznak – több időt tölthetek a családommal, utazhatok, és végre saját tempómban élhetem az életemet.

Hogyan kezdett el tanítani, és mi vonzotta a testnevelés szakmában?
Már tizenéves koromban biztos voltam benne, hogy a sport és a testnevelés az életem meghatározó része lesz. Nyíregyházán végeztem testnevelés-földrajz szakon, de már a kezdetektől egyértelmű volt számomra, hogy a testnevelés lesz a fő hivatásom. Az első munkahelyem egy testnevelés tagozatos iskola volt, ahol kiemelten kellett foglalkozni a kosárlabdával. Nagyon szerettem ott dolgozni, és büszke vagyok arra, hogy több alkalommal is országos döntőbe juttattuk a csapatot. Később Budapestre kerültem, ahol a pályafutásom legnagyobb részét eltöltöttem.

Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatai a karrierje során?
Rengeteg szép emlékem van, kiemelném a sorból az utolsó két úttörő olimpiai részvételt. Akkoriban ezek az események hatalmas jelentőséggel bírtak, hiszen az ország minden részéből érkeztek sportolók, és a különböző sportágak képviselői egy helyen versenyezhettek. emlékezetes volt, amikor Különösen a női kosárlabdacsapatommal érmet tudtunk szerezni. A diákok elszántsága, az együtt megélt sikerek és a versenyek hangulata mind felejthetetlen élményt jelentettek számomra.
Nagy büszkeséggel tölt el az is, amikor a Bethlen-es focicsapatommal egymás után kétszer is megnyertük a kerületi kispályás bajnokságot. Ez különösen nagy eredmény, mert a kerületben nem könnyű a verseny. Viccesen mindig azt mondtam a fiúknak, hogy most, hogy kétszer is győztünk, nyugodt szívvel mehetek nyugdíjba!

Sportol-e még valamit most, hogy nyugdíjba vonult?
Most nem sportolok, örülök, hogy élek. Amíg aktívan tanítottam, természetesen a mozgás napi rutin volt az életemben. Most már kicsit visszafogottabb vagyok, főként egy korábbi sérülés miatt. Az egészségem megőrzése érdekében rendszeresen végzek nyújtásokat és gimnasztikát, valamint néha eljárok uszodába szaunázni.

A családjával szoktak együtt sportolni vagy kirándulni?
Igen, a családom is nagyon sportos. A fiaim mindketten a sport világában maradtak: egyikük foci edzőként dolgozik, nagyobbik fiam pedig nemzetközi kosárlabda bíró. Gyakran mozgásban vannak, és én is próbálok lépést tartani velük. A párommal szeretünk kirándulni Magyarország különböző pontjain, és mióta nyugdíjas vagyok, havonta egyszer repülőre ülök.

Van kedvenc focicsapata?
Igen, természetesen van. Magyarországon a Diósgyőrnek szurkolok, külföldön pedig a Liverpool a kedvenc csapatom. A lányommal több alkalommal is eljutottunk Liverpoolmeccsekre, ami hatalmas élmény volt számomra.

Mivel tölti a szabadidejét most, hogy nyugdíjba vonult?
Most, hogy több időm van, igyekszem hasznosan és változatosan eltölteni a mindennapjaimat otthon a kertben vagy segítek a párom egyéni vállalkozásában. Sok időt töltök az unokáimmal, akik Békéscsabán és Miskolcon élnek. Amikor csak lehetőségem van rá, elutazom hozzájuk. Emellett nagy szenvedélyem a horgászat, van egy horgásztelkem a Tiszánál, ahol szeretek kikapcsolódni és élvezni a természetet.

Mit tanácsolna a pályakezdő testnevelő tanároknak vagy a diákoknak?
Szerencsére nagyon jó utánpótlást sikerült találni az iskolának helyettem. Sándor rendkívül intenzív érdeklődést mutat a testnevelés iránt.  Úgy láttam, neki különösebb tanácsot nem kell adni, csak egy-két iránymutatást és azt fogja szépen továbbvinni, amit anno megkezdtem. A diákoknak pedig azt üzenem, hogy maradjanak a mozgás közelében! Nem kell mindenkinek élsportolónak lennie, de érdemes egy olyan sportot találni, amit örömmel és rendszeresen lehet végezni. Akár egy napi kocogás, akár testnevelésórákon a mozgás, de nem ímmel-ámmal, hanem normálisan, ez sokat segíthet abban, hogy fittebbek és egészségesebbek maradjanak. 

Van kedvenc mondása vagy aranyköpése?
Igen, sokszor mondtam a diákjaimnak:
„Null – null, de lehetne fordítva is.”
„Szép lövés volt! Lemérjük, vagy rúgsz nagyobbat?"
Ezek a pillanatok mindig feldobták az órákat, és remélem, hogy a tanítványaim is jó emlékekkel gondolnak majd vissza ezekre az évekre.