Az alkotóművészi látásmód átadása fontos része iskolai tevékenységemnek, melyet leginkább a tehetség gondozó foglalkozásokon igyekszem megvalósítani. Órarenden túli szakkörök keretében hetente több alkalom is nyílik rajzolni, festeni vágyó diákjaim számára, hogy kibontakoztassák képzőművészeti tehetségüket. Ezeken a szakköri foglalkozásokon kisebbek (5. osztálytól) is részt vehetnek, de akiknél nem halványul el az önkifejezés vágya a gimnázium utolsó éveiben sem, vizuális kultúra érettségire is felkészülhetnek irányításom alatt. Délutánonként kötetlenebb formában, oldottabb hangulatban folyik a “műhely munka”, nem ritkán zenehallgatás mellett.

Az órarend szerinti tanórákon igyekszem figyelembe venni, hogy az osztályokban többségben vannak azok, akiknek nem életcélja a híres grafikus- vagy festőművésszé válás, esetleg nem kimondottan ügyes a kezük, nem szárnyal úgy a fantáziájuk. Szeretnék számukra is értékes tudást átadni, valami olyant, ami felnőtt életükben hasznukra válhat, ami látásmódjukat szélesíti, lelküket gazdagítja. Ezért, a felsőbb évfolyamokon óráimon egyre nagyobb súlyt kap a művészettörténet oktatása. 

Úgy hiszem, hogy a hagyományos értelemben vett műveltség megszerzése – ugyan már elvesztette prioritását a modern pedagógiában – még mindig olyan érték, mely hasznot hoz diákjaink hétköznapi életében; segíti társadalmi kapcsolataikat, későbbi magánéleti vagy szakmai céljaikat elérését, illetve tartósabb élvezetet nyújtó, magasabb szellemi értékeket hordozó szórakozásformák felé vezeti őket.

Szeretném, ha tanítványaim felnőttkorukban igazi művészekké, de ha ez esetleg mégsem sikerülne, legalább is igazi műélvezőkké válnának!